A gregorián ének, vagy összefoglaló névvel gregoriánum (cantus gregorianus), a római egyház ősi egyszólamú, latin nyelvű, liturgikus éneke. Először a IX-X. században jegyezték le, szoros értelemben ezt a törzsanyagot nevezzük gregorián éneknek. Elnevezése Nagy Szent Gergely pápa (590-604) liturgiai és énekrendező tevékenységére utal, melynek alapja Johannes Diaconus Gergely-életrajza 860 körül, mely szerint ő az antifonále szerzője, a Schola Cantorum megalapítója, a fő énekmester, aki még öreg létére is, a nyugágyán fekve, korbáccsal felügyel az énekes gyermekek munkájára. És megjelennek a kódexekben azok a képek, amelyeken Gergelynek a természetfeletti ihlet galamb képében sugallja a dallamokat. A XIX. század végén elindult vizsgálatok eredményeképpen abban állapodott meg a kutatás, hogy a gregoriánnak nevezett dallamkincs részben Gergely előtt, legnagyobbrészt azonban az ő működése után keletkezett.

https://penta.hcbc.hu/kantorkepzo/jegyzet/gregorian1.htm